Greg Verdino-nál találtam az elsőt, és bevallom elvesztem bennük, több más marketing-blogger önvallomását elolvastam. Ez kivételesen egy játék, a szakmai blogoszférában, kicsit off-topic, de jó móka így a két ünnep közé: mindenkinek, akit egy előző blogger megnevez a post-ja végén, el kell mondania magáról 5 személyes dolgot, amit egyébként nem tudnak róla. Aztán megnevez 5 másik bloggert, és továbbadja a vírust.

Látszik egyébként a mém-játékból is, micsoda szakirodalma van az interaktív marketingnek, és az is, hogy soha az életben nem kaphatunk meghívást egy hasonló játékba, amíg magyarul blogolunk.. :)

Hogy mi lenne az az 5 dolog, amit magamról elmondanék, ha megnevezne valaki a post-ja végén?

1. Szeretek első lenni, pici dolgokban – fellőtték ezt a vicces mémet az angol nyelvű marketinges blogoszférában, de mivel sajnos ezek nem, vagy csak titokban olvassák a magyar szakmai blogoszférát, kénytelenek vagyunk egy új játékszabály megalkotásával behozni a játékot. Az új szabály tehát az, hogy országonként 1 blogger "felkérés”, vagyis előzetes "tag" nélkül csatlakozhat a láncba, abban az esetben, ha az ország egy egzotikus nyelven blogol.. :) Ebben a pici dologban elsőnek lenni olyan, mint a wiwen, nagyon régen, amikor még csak a Gépház hozhatott létre topikot, egy új topik első hozzászólójának lenni vagány dolog volt.

2. „csípek, rúgok, harapok!” - Készült a múlt évezred közepe táján egy magnófelvétel, rendesen szalagra, négy-öt éves lehettem, interjú a gyerekkel.. A sokadik kérdés az volt, hogy mi az első dolgom, amikor bemegyek az oviba. Az őszinte, ízesen artikulált válasz: „Csípek, rúgok, harapok!” .. Hát, ezt sem azért mondom el mert büszke vagyok rá, de azt hiszem nem titkolhatom tovább..

3. minesweeper – Az aknakereső akkor is a leg-un-cool-abb dolog a világon, tudom, ha angulul mondom. Viszont szuperjó vagyok benne! Legjobb időimnek úgy örülök, hogy előfordult már (oké, csak egyszer), hogy screenshot-ot is készítettem róla, emellett léteznek különböző elméleteim az egyes mintázatokról, és azok felismerési valószínűségéről is.. Aki ért engem, az szintén egy kicsit un-cool.. (: … Uhh, ezt is elmondtam… (:

4. Bona – már az IMA-blogon is megtaláltam a módját az említésének, hiszen így vagy úgy de minden gondolatomba beszivárog, itt van végre a valódi, érdemeihez mért említés: találkoztam élőben Richard Bonával, a legnagyobb élő basszusgitárossal. Sőt, hosszan beszélgettünk, és még az autómban is ült. Miután ugyanis az összes magyarországi koncertjét azon poénozza végig, hogy hogy imádja a gulyást, az „itteni menedzsere” kénytelen volt (boldogan) rendezni számára egy gulyás-partyt, amire megérkezve pont véletlenül (!) az ő asztalához huppantam le. Így még az is kiderült róla, azon túl azon, hogy botrányosan tehetséges zenész, és briliáns entertainer, egy meglepően józan, szerény, és végtelenül szellemes ember.

5. előző életem – Egészen nyilvánvaló – bár még soha nem kérdeztem egyetlen szakembert sem – hogy valamelyik előző életemben egy andalúz hercegnő voltam. A lustaságom és a spanyol nyelv iránti imádatom származhat innen, továbbá néhány egyéb furcsa jellegzetesség, amelyeket még itt sem mondhatok el. Majd a következő életemben.

És ezennel sújtson le a vírus tüzes villáma a következőkre, kíváncsi vagyok az ő ötük 5-jére!:

Rabbit, SAnna, doransky, Hírbehozó, Spin Doctor